Ügynökök, besúgók voltak, vannak, lesznek.
A konspiratív találkozóhelyeken hallott szóbeli információkról sem készült és készül minden esetben írásos anyag.
A teljes struktúra és igazság még soha nem derült ki.
Ezért hívják általában titkosszolgálatnak!

Felőlem akaszthatjuk mind de akárki is hozná manapság nyilvánosságra, nekem erőteljes kételyeim lennének a valódiságát illetően. Vagy elvesznek belőle adatokat vagy hozzátesznek hamisakat. Ezt a rendszerváltás környékén kellett volna amikor még nagy volt a kavarodás és nem voltak leosztva a lapok, megkötve a barátságok jobb és baloldal között.

A párton kívüli besúgó élete bonyolult volt, főleg, ha nem nagyvárosban élt. Úgy kellett találkoznia titkos helyeken a tartótisztjével, nehogy ismerőssel fusson össze. Sokkal egyszerűbb dolga volt a párttagnak. Feltűnés nélkül bármikor felkereshette irodájában a párttitkárt, folyamatosan tájékoztatva őt. A párttitkár pedig ugyan csak feltűnés nélkül megtehette ugyanezt egy magasabb szintű párttitkárnál, vagy elhárítótisztnél. A szemünk láttára nyüzsgött 832 ezer besúgó, s mi mégis egy töredéknyi réteg nyomában lihegünk több mint 26 éve. Hatékonyságból aláhúzott elégtelent érdemlünk!

Besúgók és áldozataik lassan egyaránt kihalnak. Addig jegeli a "rendszerváltó" hatalom a témát, amíg egyetlen érdekelt fél sem marad életben.

De a jegelők már az ő gyermekeik, unokáik, akik a besúgókból gazdagodhattak meg. Legalábbis államilag. Aki valóban saját szorgalmából, tehetségéből, az aligha lehetett besúgók ivadéka.

Ábrándozás az élet megrontója.....

Szánalmas az egész ügynökügy reszelgetése, főleg a dossziék kimazsolázása után. Nem a beosztottak, hanem a hatalom készítette a paktumot, elkerülendő a felelősségre vonást.
Megy itt a számháború hetvenezer besúgóról, ugyanakkor a 800ezer pártelvtárs dörzsölgeti kezeit, főleg a fontosemberek közülük, mert ők voltak azok, akik a besúgó rendszert menedzselték, illetve mentorálták, ám most úgy akarják láttatni a dolgot, hogy a besúgók csináltak mindent. Szokás szerint a saját felelősség másokra kenése, beszédeiket is többes szám 3. személyben személyesítették meg. PB, KB, Központi Bizottság nem véletlenül titkosszervezeti tevékenysége volt a diktatúra motorja.
A még most is kiabálók a tolvaj kiált tolvajt effektus alapján lármázik, hátha ő kimarad a keresésből.

" történészszakmai szempontok alapján meghatározott majdnem teljes nyilvánosságnak vagyok a híve, lepleződjön le a bűnös rendszer minden mozgatója, az összes túlteljesítő – de megfontolandó, hogy biztosítsunk adatvédelmet azoknak, akik maguk is áldozatként nem okoztak bántódást soha, sehol, senkinek."

Azt kellene már megérteni végre, hogy "történészszakmai szempontok alapján meghatározott majdnem teljes nyilvánosság" helyett az összes ügynök és beszervezője nevének teljes listáját nyilvánosságra kell hozni, nem lehet kivételt tenni. Az iratok végén szerepelhet a hivatal véleménye: "áldozatként nem okoztak bántódást soha, sehol, senkinek". Így mindjárt más a dolog, de nem tűrhető el a kivételezés senkivel kapcsolatban sem. Csak ez lehet az egyetlen becsületes útja a múlttal való szembenézésnek.

Nekem volt egy egyetemi évfolyamtársam, aki halmozottan "hátrányos helyzetű" volt. (Nem részletezem, hogy ne lehessen felismerni. Én is az voltam, de kevésbé.) Ő még akkoriban - a 60-as évek derekán - elmondta nekem, hogy vigyázzak vele, mert ő aláírt, és jelentenie kell. Igyekszik úgy jelentéseket adni, hogy lehetőleg senkinek se ártson vele. Nem is vettem észre a környezetemben olyasmit, amit az ő jelentéseire lehetett volna visszavezetni. (Pedig volt tudomásom az egyetemen több kizárással járó esetről, amiben több gimnáziumi ismerősöm is érintett volt.) Kapcsolatunk később megszakadt, de nem hinném, hogy emiatt. Inkább ő távolodott el a baráti körünktől. (Bár az is elképzelhető, hogy pont ezért. Ő nem akart bajt hozni ránk.)

Magam részéről az "ügynöklisták" nyilvánosságra hozásával értek egyet.De azt tudom, hogy ami nyilvánosságra hozható, abba a hírszerzés(külföldi felderítés, katonai kémelhárítás) stb. már nem fér bele, azaz, eleve nem "MINDEN ÜGYNÖK" listája..Meg azt is tudom, hogy voltak aktaégetések a rendszerváltáskor a BM-ben, ergo, AMI VAN AZ NEM AZ ÜGYNÖKLISTA hanem annak csak valamilyen TÖREDÉKE:Meg azt is tudom, hogy az égetéstől függetlenül is voltak elrendelt megsemmisítések korábban, mert ez is szokásos, mindenhol, ahol ügynököket alkalmaznak(Nem hozzáértők számára, ha valakinek bírósági ítélet alapján törtlik a büntetett előéletét, annak bizony TÖRLIK!) Nekem nincs ötletem a JÓ MEGOLDÁSRA, de CSAKIS JÓ MEGOLDÁSSAL tartom helyesnek a listák nyilvánosságra hozását.KI KELL DOLGOZNIA MEGOLDÁS MÓDJÁT és azután nyilvánosságra hozni a listát..

Azért 27 év talán elég hosszú idő, hogy ki lehessen dolgozni valamilyen JÓ MEGOLDÁS-t. Emiatt igen megalapozott a szándékos elszabotálásra vontakozó gyanu.

Egyébként az Antall-kormányzat négy legjelentősebb hibája (akkori megítélés) közül az egyik a "tavaszi nagytakarítás" elmulasztása.

Erre mondják, hogy késő bánat ebgondolat,(meg azért gondolom Antall Józsefnek is megmondták, hogy meddig ér a takaró(ami alatt nyújtózkodni lehet).

A tavasz nagytakarítás azért maradt el mert kissé távolabbról - nem Moszkva irányából - azt mondták: kuss. Hisz a nagytakarítás után mi maradt volna a spontán és elő-privatizációból, a megszerzett hatalmi stb. pozíciókból. A kapcsolati hálóból, előkészítve a későbbieket?
Ha neki állnak: ugrik a jogbiztonság, hiszen a megszerzett javak elvesznek.
Ha neki állnak, ugrik a ......
Ha neki állnak, ugranak a hitelek, kiürül az államkassza, összeomlik a költségvetés, az államigazgatás, az EÜ ellátás, a nyugdíjrendszer, a közoktatás - legalább is ezzel fenyegettek, bár nem tudni, mit valósítottak volna meg belőle.
Emlék szik még valaki a 90-es választás utáni nagy pénzkivonásra, amikor kiderült, nem a kollaboráns SZDSZ a nagy nyertes?

Ami az elszabotálási szándék gyanújának jogosságát illeti, messzemenően egyetértek.Mert IGENIS ki lehetett volna alakítani a bilikiborítás olyan forgatókönyvét, hogy csak arra fröccsenjen, aki megérdemli. De azért a kényelem is szerepet játszhatott (ha nem megyek be a konyhába, nem szembesülök esetleg azzal, nem friss alapanyagokból főz a szakács)

Álom, álom. Egyébként ki és milyen alapon dönti el, ki érdemes a fröccsenésre?

Amennyiben a nyilvánosságra hozó a parlamenti pártok egyetértésével határozza meg a nyilvánosságra hozás szempontjait(lényegében azt, hogy mik azok amik nem nyilvánosak), az is több lenne, mint a MAI hozzáállás
(lényegében nyilvánosságra nem hozás). És akkor nem is lehetne nagyon mit felhánytorgatni ebben a kérdésben, legalább is a parlamenten belüli szópárbajok keretében.
(Részemről azt is végrehajthatónak tartom, hogy szempontok tervezetét elkészítteti a kormány, aztán egy pártközi ad hoc bizottságban megvitatva kialakítják a véglegest, és utána az egész anyagot felviszik az internetre, aztán aki olvasni tudja, merenghet az egyes bizottsági tagok állásfoglalásain is.)

A jegyzőkönyvek bizton szórakoztató olvasmányokat képeznek.
De a nyilvánosság módjai és mértéke ügyében - tekintettel a hamisításokra, megsemmisítésekre és társaikra - néhány alapkérdést tisztázni kell, pl.:
kit ítélek el (morálisan) jobban - a mondjuk eseti kurvázás miatt zsarolt ügynököt, aki alkalom adtán félelmét alkohollal és öngyilkossággal kezelte, a zsaroló-kergető figurát, az egész haszonélvezőjét, vagy például azt, aki saját és mindenképp pozitív kultúrális céljainak megvalósítására került szoros kapcsolatba a rákosi/Kádár rendszerrel, részben legitimálva azt a megbocsátó politikai hatalmi partner előtt (NyE, USA), avagy az önként(?) gyalázkodó és tudottan hazug cikket író irodalmár, a halásos ítéletet ártatlanok fejére követelő, később demokratikus, liberális újságíró?

Kezelhetőek ezek a kérdések a jog eszközével?

Az azonnali és teljes nyilvánosság - ami persze a STASI estében is csak fikció - a hibák, melléfogások csalások és hiányok ellenére is talán megoldás lehetett volna, na de mire vezetett volna a nyugat puszipajtás/kiszolgáló kommunista apparátus jelentős része esetén? Akik személyes érdeke találkozott az IMF- WB, Frankfurt, London Wall Street stb érdekeivel?

Írtam, hogy nincs forgatókönyvem, csak ötleteléseim.Azt azonban fenntartom, ha lett /lenne egy tervezet, hogy mit miért és mit miért nem és ezt a parlamenti pártok delegáltjai megvitatása után pontosítva elfogadnák, továbbá az összes ezzel kapcsolatos bizottsági anyagokat nyilvánosságra hoznák, hát az is világos lenne azok számára, akik szeretnek csemegézni, hogy melyik párt delegáltja voltak sunyik a bizottságban. Ez a bizottság eldönthetné, hogy hol a megbocsátási határ a hazug cikkek írói, és az ártatlanokra halált követő firkászok stb. körében, és ha a határ rossz, akkor az a bizottságban erre szavazó delegáltakat minősítené(Magam részéről egyébként a csemegézést utálom, és kérdésről a véleményem, hogy az ELEVE HIÁNYOS LISTÁK MIATT,. ,AMI NYILVÁNOSSÁGRA HOZHATÓ LENNE csakis fals képet adna)

A tévedések elkerülés e végett, nincs nagy eltérés véleményeink között, inkább "csak" annyi: jobban érdekelnek a fölsőbb szintek és a nemzetközi haszonélvezők tartótisztek és machinatorok, mint a "jelentéseket" írók. Úgy általában.
Az alsó szint: "ügynök". társ. megbiz. és társai erősen összekuszálódó hálózata ás tömege az egészet leginkább áttekinthetetlenné teszi - főként ha azt nézzük, jelentős részt egymást figyelték, s a jelentések fő célja a másik jelentésének ellenőrzése volt.
Elég nehezen írható körül egy-egy jelentés, vagy hálózati személy tevékenységének hatása - kivéve a szilenciumokat, zsarolásokat, börtönt, kirugást, el nem nyert lehetőségeket és társaikat.
Ami igazán érdekes: a karrier. A titkos kapcsolati háló. Nem az az izgalmas, hogy 10 évig írt valaki havi jelentést munkahelyén dolgozókról, szakmai minősítésekkel vegyesen, hanem az, mennyiben függ ez össze a későbbi kinevezésekkel és pozíciókkal. És így tovább.
Ja és: a listák és álnevek 25-30 évvel ezelótti pozíciók segítségével nem biztos, hogy azonosítom X Y nagypofájút, legyen ő politikus. vállalkozó, újságíró, esetleg üdvözítő igazságok hirdetője, szürke eminenciás, vagy szomszédom.

Hát ez mind igaz, meg az is, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik, avagy elüti egy éppen arra guruló autó(Nem védem a mai helyzetet, de a BM-ben végrehajtott megsemmisítések miatt a teljes igazságot feltárhatatlannak tatom.Talán lett volna valami esély a gyorsabb kibontakozásra, ha /akár az akkori csehszlovákok példáját követve/ egy adott beosztás felett a rendszerváltáskor mindenkit elzavarnak egyfajta B listázással)

A félig (sem) végrehajtott NDK-s, vagy Csehszlovák eljárás arra épült, hogy az ottani rendszerek kevésbé fonódtak össze a nyugati elvtársakkal, privatizátorokkal és pénzügyesekkel, továbbá, hogy az NSZK potentátjai átvehették a helyeket, bár a jelenlegi kancellár személye más lehetőségekre is utal

No, akkor fussunk neki még egyszer. A kis szerencsétlen ügynökök adatai egyáltalán nem érdekesek, de ha mind a hetvenezer embert terítékre vennék, jó nagy kravaj lenne belőle. Viszont, az al- és főkolomposok adatai mindenki előtt ismertek. Őket bármikor elő lehetne venni, de ennek sem lenne sok értelme, csak szintén az indulatok felszítására lenne jó. Tehát, az összes ügynökiratot szépen fel kell máglyázni és meg kell gyújtani.

A "kis szerencsétlen ügynökök" tették tönkre a kis és szerencsétlen embereket. A kovácsistvánok mindennapjait ők befolyásolták. Engem konkrétan és kitakarás nélkül érdekelne, hogy a szüleimről, az akkori barátaimról, kollégáimról konkrétan ki, mikor és mit jelentett. Nevek kitakarása nélkül, homály és ködfoltoktól mentesen!
"Neveket akarok hallani!"

Ezen túl vagyok. Még valamikor a 90-es évek elején mindenki kikérhette a maga anyagát. Nekem - úgy látszik - szerencsém volt, mert teljesen nemleges választ kaptam. Annak ellenére, hogy külkereskedelmi vonalon is mozogva feltételeztem, hogy külön lekádereztek.

Aki külkeres volt és járt bárhol is külföldön, "uti jelentést" kellett írnia. Mivel egyedül nem mehetett, a másiknak is kellett és a "hivatal" összebuktatta. Mindenkit mindenkivel kijátszottak és revolverezték egymással.

Teljesen jogos, csak előtte még az "al- és főkolomposok" adatai alapján ezektől el lehetne venni a nyugdíjat. Aztán mehet minden a máglyára. Aztán az al- és főkolompos vén szarháziak vagy csinálnak kravajt, vagy nem csinálnak kravajt. Így, hogy mindenük megvan, persze, hogy nem az ő érdekük a "kravaj".
Amúgy a többivel egyetértek.

Van egy lényeges dolog, amit ugyan egy-két alkalommal (azt is csak valamikor '90. tájékán) megemlített az akkori kormánypárti kommunikáció, de azóta senki, és a feledés homálya fedte be. Arra gondolok, hogy egy MSzMP tagnak eleve kötelessége volt "informatikai szolgáltatást" nyújtani az általa látott-hallott, a mindennapi életben a saját környezetében tapasztalt jelenségekről. Az már az illető elvtárs habitusán múlott, hogy folyamatosan jelentett-e, esetleg azt is, hogy "most nincs mit jelentenem", vagy általa fontosnak ítélt konkrét történésekre korlátozta közlékenységét, esetleg elsumákolta az egészet. Nem tudom, hány embernek tűnt fel az a '90. utáni, MSzP-s körök által hangoztatott érvelés, hogy párttag eleve nem lehetett besúgó. Ez egy lángelméjű csúsztatás: persze, hogy nem. Ha a pártba lépés előtt az volt, a besugiból kiléptették; de a párttagsággal besúgóvá vált, bárki/bármi volt előtte. Miért nem hozzák nyilvánosságra a volt MSzMP tagok névsorát? Ezzel már 832 ezer besúgó nevét megtudnánk. Ezután már csak azok után kellene qtatni, akik soha nem voltak párttagok. Nemdebár? Dedebár!

Emlékszem, párttag kolllégám "hangulatjelentéseket" írt. (Ha jól emlékszem 80-as évek.) Témákat, hogy "mi foglalkoztatja az embereket". Nevek nélkül. (Emlékszem, azt tanácsoltam neki, figyelje a híreket, és azokból "szemezgessen".)

Nem akasztani akarnak hanem az igazságot azok akik az ügynök listák nyilvánosságára hozását követelik. Ehhez jogunk van. Határozzuk a szennyes keteregetése után, hogy ki mennyire piszkos és kit kényszerítettek és ki volt az aki lelkesen tette tönkre honfitársa életét.
Ha ezt nem teszik meg akkor soha se mászik ki Magyarország a komunizmus mocsarából.

" --- ki mennyire piszkos és kit kényszerítettek és ki volt az aki lelkesen tette tönkre honfitársa életét."
Nem olyan egyszerü azokat a szennyeseket kiteregetni!

S ha mindegyik azt bizonygatja, h "kényszerítették"? Ki fogja tudni ezt ma objektívan elbírálni?
Persze nagy cirkusz lenne, de ha az ember egy kicsit is törödik az igazságossággal, akkor hamar belátja, h ez nem egy egyszerü dolog. Vö: Biszku esete. Igen sokba került s lett-e igazság?

1. Szégyen, hogy 27 év után ez egyáltalán téma lehet. Ez megkérdőjelezi az egész rendszerváltozást, illetve a "rendszerváltó elit" alkalmasságát.
2. Csak az takargatja a dolgokat, akinek van takargatni valója. Az MSZP itt (is!) ér össze a Fidesszel. Az előbbire még kevésbé lehet haragudni, mert a 300 szavas szókincsű Horn elintézte azzal, hogy: Na és! De a Fidesz előadja magát, mint harcos antikommunista, amivel a saját választóit vizeli le.

harcos antikommunista... egy Bibó kollegista:dd arról meg hogy kerülgetjük őket, csak mi tehetünk.

Szánalmas az a nemzet, amelyik a kiskatonán akarja leverni a háborút, még ha önkéntes is volt, miközben az ellenség tisztjeinek kiemelt nyugdíjat ad és biztosítja, hogy háborgatásuk tabu. Az egyetlen egy Biszku volt olyan barom, hogy nagyra nyitotta a pofáját. Pedig szerintem alsó hangon 10%-kal csökkenne a XII. kerület lakossága, ha minden olyan szemétláda, akiről AZÉRT VAN NYILVÁNTARTÁS, MERT KONKRÉTAN ÁLLOMÁNYBAN VOLTAK, MINT ELNYOMÓK, KIEMELT TÁMOGATÁSSAL, HATALOMMAL, mind ki lenne lakoltatva a neki kiutalt, aztán olcsón megvett luxuslakásából. De mi nyálazzuk a gumicsontot huszonöt éve, hogy hogyan tudnánk fogást találni azon, akivel együtt kell sorbaállnunk. Nem mondom, a teljes rendcsinálás sem ellenemre való dolog, a kis szarjankókat is helyre lehetett volna tenni, és talán még egyes kútmérgezők, volt besúgók nem is vonultak le a közéleti térképről, és jó lenne súlyba vágni a pofájukat, de erről szerintem szó sem lehet, ha nem kezdjük el keményen feltárni a naponta sofőrrel bejáró, mások életével játszó, ma jómódú nyugdíjas bolsik kilétét, anyagi sikereiket, körülményeiket, jövedelmi helyzetüket, sőt, igenis a családjuk, gyerekeik sorsát is, akiket igenis meg lehet kérdezni, hogy hogyan viszonyulnak (mondjuk felügyelőbizottsági tagként, vezérigazgató-helyettesként, esetleg főorvosként a szülő bűneihez (így!).

De nem vagyok naív sem, az emberek a hozzájuk hasonlókba szeretnek belerúgni, marni, mert a nagyobb kutyáktól még akkor is félnek, ha azoknak már lóg a belük. Az emberek ilyenek.
Plusz a békés átmenetbe bele van kódolva az, hogy ezeket a szarháziakat nem lehet vegzálni, mert akkor ők majd kiterítik a betlit, és még mindig meghökkentő szereplőkről rántják le a "leplet".
És még egy: nem kevés olyan exbesúgó van, aki a rendszerváltás után valamiféle felszabadultságtól hevítve azóta is túlkompenzál, nagyon markáns antikommunista, és eredetileg sem volt a rendszer híve, csak tkp. megerőszakolták. A cikk ilyen szempontból nagyon tanulságos elemeket tartalmaz.
Mivel természetéből adódóan a besúgókat a rendszer nem a saját soraiból toborozta, és azok a rendszer bukása után sem a bukott rendszert sírták vissza, az egész ügynöktéma 26 éves lebegtetése, napirenden tartása, le nem zárása, de akár a lezárása is, szóval összességében az, hogy az ügynökök a téma és nem a tartótisztek stb., az a baloldali, rendszerörökös ellenzék elemi érdeke. Ezen egy nevet nem buktak és nem is bukhatnának soha.

Ebben az a nagy hiba, hogy az ügynök listák feltárása nem cask a spiclik hanem a megbízóikat is felfedné. Nem lehet úgy takargatni a kommunista diktatúra szennyesét, hogy kitalálunk olyan változatot ahol CSAK a spicliket de megbízóikat nem tárnák fel. Magától értetödő, hogy a listák feltárása mindent feltárna.
Vannak főleg olyan női motorosok akiket amikor a rendőr megbirságol valamilyen közlekedési szabály mósértésért akkor azt akarja tudni, hogy miért őt és nem a gyilkosokat kergeti. Gondolom így van ez mindenhól. Emberi tulajdonság a saját piszkot a másik piszkával takargatni. A tolvaj Fidesz a tolvaj MSZP-re mutogat és vannak olyanok akiknek az elég is.

A tartótisztek listái ettől függetlenül is feltárhatók, nyilvánosságra hozhatók lennének, ahogy a közelmúltban az index lehozta a pufajkás tisztek listáját, amiben a legmegdöbbentőbb az volt a számomra, hogy közülük a 90-es évek elején-közepén elhalálozottakat a Magyar Honvédség saját halottjaiként temette el. Ilyen volt a "rendszerváltás"...
Amúgy érzem a rosszindulatot, de meg nem lep.

Jogosnak tartom a "a rosszindulatot" mert a kommunista diktatúra nem létezhetett volna az aljas, kis, sunyi, becstelen kiszolgálói nélkűl.